|
3D fotózás a víz alatt
Sokan nagy bátorságnak tarthatják, de kezdő búvár és hobbi fotós lévén belevágtam a 3D-s víz alatti fotózásba. Hogy is kezdődött?
A 60-as évek elején gyerekkoromban előkerült a nagyszüleim komódjából egy 1900-as évek elejéről származó sztereoszkóp és több száz sztereó kép emberekről, állatokról, városokról és különböző csendéletszerű beállításokról.
Ezeket a képeket sokszor elővettem és újra megnéztem. Megcsodáltam, hogy a sztereokép mennyivel élménydúsabb a könyvekben, újságokban és fényképes dobozban levő hagyományos képekhez képest. A sztereokép megjeleníti a mélységet, a 3. dimenziót is, ezzel olyan hatást kelt, mintha a képen szereplő dolgok előttünk lennének. Csodálatos volt látni 60 évvel korábbi embereket, városokat, ez meghatározta a képalkotással kapcsolatos érdeklődésemet. Az évek során elém került 3D-s képek, mind azt erősítették bennem, hogy a 3D-s képalkotás több élményt nyújt, mint a hagyományos megoldás. A 3D-s képeket filmes sztereó fényképezőkkel készítették, melyek a fényképezők tökéletesítésével párhuzamosan fejlődtek.
A digitális fényképezők megjelenésével párhuzamosan fejleszteni kezdték a 3D-s digitális fényképezőt is. Két Kodak DC 20 fényképező összeépítéséből megjelent a piacon az első sztereó digitális gép.
A digitális fényképezés és a számítógép elterjedésével az olcsó, egyszerű 3D-s fénykép készítése házilag is lehetővé vált. Én is kipróbáltam az első digitális fényképezőgépemmel azt a megoldást, amikor a tárgyról két képet készítenek úgy, hogy közben vízszintesen eltoltam a fényképezőt, elkészítve a bal és a jobb szem számára szánt képeket. A képeket ezután számítógépen addig igazgattam, amíg a térhatás tökéletes lett. Természetesen, aki egyszerre szinkronozva két azonos fényképezővel készítette a 3D-s képet gyorsabban, jobb eredményt kapott és így mozgó dolgokról is lehetett 3D-s képet készíteni.
Azonban az utómunkálatok így is sokszor hosszadalmasak és fáradságosak voltak, de működött a dolog. A megjelenítés házi módszerrel csak sztereoszkóppal vagy anaglif (piros kék szemüveg) technikával volt lehetséges. Ma különböző gyártók jelentkeznek új 3D-s képalkotó és képmegjelenítő eszközökkel, így azt mondhatjuk, hogy a múlt század elején sztereoszkóp segítségével virágzó térhatású képüzlet, digitális technikai háttérrel száz évvel később újra berobban a hétköznapi életbe. Ma 3D-s digitális fényképezőt és videokamerát valamint 3D-s TV-t számítógépet lehet vásárolni és elkezdődtek a 3D-s kísérleti TV adások is. A filmeket ma már 3D-ben is rögzítik. Néhány hónapja búvár fotózáshoz kerestem egyszerű (nem profi) fényképezőt és hozzá való víz alatti tokot. A lehetőségek közül a Fujifilm Finepix Real 3D-s kompakt fényképezőjét választottam, mert ehhez két japán cég is gyárt víz alatti tokot. A fényképező felszíni kipróbálása, használatának megtanulása megérte a fáradságot. Az elkészült 3D-s képek anaglif konverzió után élvezhető 3D-s képet adtak, nem volt szükség a sztereóhatás korrigálására.
Több kevesebb levelezés és szervezés után meg is érkezett a tok japán leírással.
A forgalmazó nem tudott beszerezni más nyelvű használati utasítást, a gyártó azonban két hónappal később küldött angol leírást. Az időmbe nem fért bele a fordítás, így az interneten néztem körbe hogyan kell egy víz alatti tokot felkészíteni a merülésre és mi a teendő a merülést követően. Azután jött az első túra Vörös-tengerhez Sharm el Sheikh-be. Szerencsém volt, mert az ottani búvárközpontban két magyar búvárvezető segítségével lehetőségem volt a partok előtti merülő helyeken és a Tiran-szigetnél körbenézni, fotózni. Mivel jelenleg 3D-s TV-vel nem rendelkezem a képek 3D-s megjelenítését anaglif technikával oldottam meg. A térhatás létrehozásánál ehhez a technikához mindössze egy piros-kék szemüvegre van szükség, amit például a http://hobbyrendeles.hu oldalon lehet beszerezni.
A túra után természetesen a számítógépen elemeztem a képeket. 5-6 méter mélységig szinte tökéletes, színes, csodálatos térhatású képeket lehet készíteni, és kiemelkedő élményt adnak a közeli árnyékos fotók, illetve a térhatást kiemelkedően jól visszaadó tág víztérben készült fotók messze jobbak mint 2D-ben.
Hamar rá kellet jönnöm a képeim tanulmányozásából és az interneten talált leírásokból is, hogy egy jó vakut nem lehet elspórolni a víz alatti fényképezésnél. Tíz méternél mélyebben a fehéregyensúly korrigálásával nem lehet valódi színeket kapni, a fényképező beépített vakuja pedig gyenge és sok visszaverődő, csillogó fényfoltot kelt a képeken (backscatter).
A vakuk tanulmányozása után egy olcsó vakut választottam, mert videózással szeretném folytatni és ahhoz egy, de inkább két jó lámpa kell. A vakut felszínen teszteltem és igen jó színeket kaptam autó fehéregyensúly beállítása mellett. A következő utam, mely szintén a Vörös-tengerre vezetett, az Androméda hajóval St. Johns-ig mentünk le. Sok fényképet sikerült készítenem vakuval és vaku nélkül. Sekélyebb mélységekben 10 méterig a fényképező víz alatti fehéregyensúlyát állítottam be és autó exponálást.
10 méternél mélyebben vörös színtartományt elnyeli a víz, így csak vakuval (lámpával) lehet színhelyes képeket készíteni.
A színek persze jobbak lennének 3D-s TV-n, sajnos az anaglif technika nem teszi lehetővé a színek természethű visszaadását.
Ezen a kompakt fényképezőn nincs nagylátószög 3D-ben, ami a következő két kép elkészítésekor nagyon hiányzott.
Így a képek nem tudják érzékeltetni eléggé a környezetet.
Valamint hiányzik a makro funkció is 3D-ben, például a csigát utólagosan lehetett csak kissé kinagyítani.
Sajnos a víz alatti tok gyártója csak 2D-s üzemmódhoz készít adaptert és nem is tervezik a fejlesztést.
Így leszűkültek a lehetőségek. Ennek ellenére a 3D-s képek sokkal élvezetesebben mutatják a víz alatti világot. Erre mutatok be néhány képet.
Vakuval, autó fehéregyensúly és manuális expozícióval készült képek:
A vakuval bevilágított közeli korall és a távolabb levő korallok valamint a mély víz terét szemlélteti a következő kép:
Kis mélységekben vaku nélkül készült képek:
Míg más esetekben a 3D hatást zavarja a sok ismétlődő részlet ezeken a képeken a sok apró hal látványa élvezetes:
A térlátásunkat teszik próbára a következő képek:
Képek búvárokról:
Az utolsó képen jómagam és legkisebb fiam látható.
A technika rohamos fejlődése lehetővé tette, hogy egy kompakt méretű fényképezővel egyszerűen tudjunk 3D-s képeket készíteni. Kitapasztalva a gép előnyeit és korlátait úgy gondolom, hogy új irányt jelölhet ki a búvárfotózásban. A lehetőségek kibővülnek, ha sikerül egy magasabb kategóriájú cserélhető objektíves 3D-s fényképezőt megalkotni valamelyik gyártónak.
|
