Ma 2012. február 5. vasárnap, Ágota, Ingrid névnapja van.
 
  Miértek és hogyanok…(avagy hogyan lesz egy balatoni lányból búvároktató)  
 
 
Miért is választ egy nem éppen nőiesnek mondott hivatást és miért is vágja ekkora fába a fejszéjét egy lány? – kérdezi a legtöbb ember.

Erre a kérdésre nagyon egyszerű a válasz, mert két és fél évvel ezelőtt egy Karib-tengeri nyaralás alkalmával egy Paradicsom sziget nevű helyre keveredtünk, ahol lehetőség nyílt snorkelezésre. Itt kerültem először szemtől szembe a víz alatti világgal, és a szigetet már úgy hagytam el, hogy tudtam, ez az ami eddig hiányzott az életemből. Balatoni lány lévén a víz mindig fontos szerepet játszott az életemben, de valami mégis mindig hiányzott belőle. Ekkor már tudtam, hogy mi az. A víz alatti nyugalmas és mégis izgalmas világ megismerése.

És hogy hogyan? 2002 tavaszán, mikor letettem az Open Water Diver vizsgát, már megérlelődött a gondolat, hogy a búvárkodással komolyan szeretnék foglalkozni. Ezt az utat oktatóm egyengette, még az oktatói tanfolyamon is mint IDC Staff volt a segítségünkre. Mégis a legtöbbet és a lehető legjobbat Course Directorunk hozta ki belőlünk, ami, valljuk be őszintén, néha nem is volt olyan egyszerű feladat. A tanfolyamot néhány felkészítő konzultáció és uszodai foglalkozás előzte meg, majd egy hétre szinte összeköltözött a néhány fős társaság, mivel a foglalkozások korán reggeltől késő estig tartottak. Természetesen nemcsak tantermi, de uszodai és nyíltvízi foglalkozások is voltak, ahol mindenkinek helyt kellett állni. Ez az időszak oktatóinknak legalább olyan megerőltető volt, mint nekünk, de ezt sohasem mutatták, sőt csak minket erősítettek, és bátorítottak.

Az egy hét alatt igazi kis csapattá formálódtunk, amit a tanfolyam utáni közös tanulás csak még inkább megerősített. Segítettük egymást, javítgattuk egymás hibáit.

Rengeteg előadást hallottunk magukról a különböző tanfolyamokról, marketing tanácsokat is kaptunk és természetesen a búvárszakma lexikai tudását is felelevenítettük. Minden előadás végén tudásáttekintő tesztet írtunk, ami jól megvilágította a hiányosságainkat, és hogy mik azok a területek, amelyeket még fejlesztenünk kell. De senki ne gondolja, hogy a tantermi óráknak passzív résztvevői voltunk, mert folyamatosan oktatási gyakorlatokat, bemutatókat tartottunk, amiket Course Directorunk napról napra szigorúbban értékelt.

Megértettük, hogy mit jelentenek bizonyos kifejezések, hogy mi egy-egy feladat célja és értéke, és megtanultuk, hogy hogyan tudatosíthatjuk a hallgatóinkban, hogy már képesek végrehajtani az adott feladatott, vagy éppen képesek kiszámolni, hogy egy tárgyra mennyi ólmot kell rögzíteni, hogy lesüllyedjen. Érdekes volt látni, hogy mindegyikünk mennyit fejlődött egy hét leforgása alatt. Ez a fejlődés az uszodai foglalkozásokon is érezhető volt, mivel a medencei foglalkozás nemcsak abból állt, hogy zsupsz be a vízbe és mindent bele, hajtsuk végre a feladatot! Eligazításokat kellett tartani a foglalkozás elején és végén, kiemelve a hallgatók ügyességét és pozitívumait az egyes gyakorlatok végrehajtása során, de ugyanakkor diplomatikusan közölni a hibákat úgy, hogy ezekre rögtön megoldást is adjunk és a hallgató azzal a tudattal távozzon, bár lehet, hogy vétett hibát a feladatok gyakorlása során, de a foglalkozás végére már képes végrehajtani azokat.

A tanfolyam alatt a legnagyobb változás mégis a fejünkben ment végbe. Megtanultuk azt, hogy ezután bármit is teszünk, bárhol is tesszük azt, úgy kell tennünk, mint oktatóknak. Nemcsak a hallgatóink, de a kevesebb tapasztalattal rendelkező búvárok is felnéznek ránk, és ezt akkor sem felejthetjük el, mikor csak egyszerűen elmegyünk szabadságra és hallgatók nélkül merülünk néhányat. Megértettük azt, hogy akkor is felelősen kell viselkednünk és profi hozzáállást kell tanúsítanunk, ha nem is dolgozunk, vagy ha azt hisszük, hogy senki nem ismer bennünket vagy ha senki nem látja.

Számomra a tanfolyam talán legfontosabb mondanivalója a következő: Ahhoz, hogy igazán jó oktatók legyünk az elménket kell oktatói szintre hozni. A Világ nagyon kicsi hely és mindig vannak, akik példaként tekintenek ránk, ezért nem okozhatunk csalódást sem nekik, sem tanárainknak és legfőképp pedig magunknak.

Fazekas Zsuzsanna PADI Instructor